Erős felkiáltójel volt bennem...
Általános iskolában, ötödikes korában kinyílt számára a világ. Azt mondja, már kisgyermek kora óta erős felkiáltójel volt benne, amely arra figyelmeztette: ki kell törnie a szürkeségből. Mostanság, húsz éves fejjel tudja, jól döntött akkor, amikor elhatározta, ha törik, ha szakad tanulni fog és diplomát szerez. Kerekes Erik cigány származású fiatal, akinek dédelgetett álma az, hogy elvégzi majd a jogi egyetemet is a szociális munkás diploma megszerzése után.
- Beszéled a cigány nyelvet?
- Persze, még nyelvvizsgám is van belőle.
- Ha be kellene mutatnod Kerekes Eriket, akkor mit mondanál róla?
- Húsz éves fiatalember, aki kiskunhalasi és már gyermekkorában elhatározta, tovább akar tanulni.
- Milyen gyermekkorod volt?
- Nem volt rossz az a közeg, inkább azt mondanám, hogy erős közepes életszínvonalat tudtak biztosítani a szüleim a családomnak. Nem éltünk luxusban, de nem kellet nélkülöznünk.
- Azt imént említetted, hogy már fiatalon azt határoztad el, másképpen fogsz élni. Miért?
- Amióta az eszemet tudom, erős felkiáltójel volt bennem, amely mindig figyelmeztetett arra, hogy tovább akarok tanulni. Mindenképpen ki akartam törni abból a közegből, amely körbevett.
- Szüleid mivel foglalkoznak?
- A két kezük munkájából élnek. Édesanyám a húsiparban ténykedik, édesapám pedig alkalmi munkás.
- Jó tanuló voltál?
- A nyolc osztályt a Szűts József iskolában jártam ki, jó tanuló voltam. Szerettem nagyon a magyar irodalmat, a Bibó István Gimnáziumba kerültem, például a magyar érettségim egészen jól sikerült.
- Éreztették veled valaha az osztálytársaid, hogy cigányszármazású vagy?
- Nem éreztem ilyet. Mondjuk a középiskolában az első időszak nem volt egyszerű, de viszonylag könnyen és gyorsan befogadtak. Sikerült beilleszkednem, szerintem ez volt a döntő.
- Hol tartasz most a főiskolai tanulmányaidban?
- Még az elején járok. Szegeden tanulok, szociális munkás leszek. Azt hiszem, ez csak az első lépcső lesz.
- Kíváncsivá tettél…
- Volt egy álmom, még gyermekkoromban fogalmaztam meg egy célt. Mindenképpen el akarom végezni a jogi egyetemet. Nem tudom mikor, lehet, hogy negyven, ötven éves koromban, de végig akarom csinálni. Szerintem nem árt az, ha az ember sokoldalú.
- Nekem úgy tűnik, hogy kitartó vagy, nem adod fel egykönnyen…
- Csak így lehet eredményt elérni. Egyébként nem boldogulsz. Én ezt nagyon korán megtanultam, ezért is tanultam többet, mint a cigány kortársaim. Bár azt kell mondanom, hogy egyre többen járnak hasonló cipőben, mint én.
- Igen, éppen ezért indult ez a sorozat, hogy megmutassuk, így is lehet.
- Tudom, hogy egyre többen vagyunk, akik ezt az utat választjuk. De még mindig nem elegen…
- Tényleg, milyennek ítéled meg a halasi cigányság helyzetét?
- A hozzáállásukkal kezdeném. Ez mindennek az alapja. Kérdés az, hogy valaki ki akar-e törni abból, ahol él, vagy sem, marad abban a környezetben. Nagy a szürkeség a halasi cigányságnál, ahogy és ahol élnek. Sajnos még mindig minimális azoknak a létszáma, aki a tanulás útját akarják járni. Jó volna, ha többen lennénk. Nálam saját elhatározás volt az, hogy feljebb lépjek. Nekem sikerült, a többieknek miért ne sikerülhetne?
- Esetleg megfordult az a fejedben, hogy kicsit jobban foglalkozzál velük? Mondjuk egy kisebbségi önkormányzati képviselőséget vállalnál?
- Miért is ne? Ez még a jövő zenéje, de gondolkodom rajta.
- Segítenek neked egyébként a céljaid megvalósításában?
- Az első lépéseknél a szüleim támogattak, most pedig a főnököm, Szűcs Csaba alpolgármester terelget engem (mosolyog). Sokat segít nekem, sokat köszönhetek neki.
- Mi a feladatod?
- A városházán dolgozom, az alpolgármester munkáját igyekszem segíteni.
- Szabadidő?
- Nagyon kevés. De most az az időszak van az életemben, amikor menni kell előre. Meg kell mutatnom, hogy ki lehet törni. Ötödikes koromban olyan osztályba kerültem, ahol megnyílt előttem a világ. Ebben szeretnék élni még nagyon sokáig.
Jáger Levente
