Miért szeretem? – Balog Lajos
A hét verse

Miért szeretem? – Balog Lajos

Ezen a héten Balog Lajos, a II. Rákóczi Ferenc Katolikus Szakközépiskola és Gimnázium pedagógusa mondja el, miért szereti az alábbi költeményt.

 














Benjámin László: Ne szégyenkezz, ne legénykedj


Ne szégyenkezz, ne legénykedj,
az vagy, aki vagy,
se kicsi, se nagy.
Ennyire becsült a végzet –
legalább egy gyertyafénynek
holtig megmaradj.

Egy rész örökkévalóság
illet téged is:
számlált éveid.
Hátadon, mint csiga házát,
viseld a szűkös valóság
tekervényeit.

Ne hidd, ami lehetetlen,
érte szót se szólj.
Oldódj – ne bomolj.
Kenyered, sód a jelenben
van letéve, más elemben
föl nem oldatol.

Ami harcod, elveszíted,
elszéled a had:
Elhagy a tudat,
megtagadnak a föld rejtek-
útjain szétzüllő sejtek.
Nyomod se marad.

Ne legénykedj, ne szégyenkezz,
veszni sose hagyd,
mit a sors megad.
Ne fürkészd, mi lesz, mi nem lesz –
megszokott kötelmeidhez,
míg élsz, hű maradj.
 
Különleges stilisztikai módszer a költészetben az önmegszólító vers: bár a költő magának írja, sokszor az önigazolásul megfogalmazott gondolatokat mások is vezérelvül választhatják -- gondoljunk csak József Attila ismert soraira a Tudod, hogy nincs bocsánatcímű és kezdetű versből:
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódíts,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Ezzel rokon költeménynek érzem Benjámin László fenti művét is: önfegyelemre, önuralomra tanít, de önbecsülésre is, és hogy a jelenben kell élnünk, itt és most kell helytállnunk.
Pál László rovata

Még több cikk

Miért szeretem? – Mátó Gergő

Miért szeretem? – Mátó Gergő