Túl az első brazil kalandokon
Közélet

Túl az első brazil kalandokon

Épségben megérkeztek a soltvadkerti fiatalemberek Brazíliába, elkészült első élménybeszámolójuk, így a Halasmédia olvasói elsőkézből informálódhatnak, mi is történik jelenleg a futball világbajnokság helyszínén.

 
Mit is tudunk általánosságban Sao Pauloról? Nagy, könnyedén elveszni benne, Brazília gazdasági termelésének felét pedig ez a metropolisz fedi le. Hatalmas méreteket ölt a szegénység, a favelák határai minden egyes nappal kijjebb és kijjebb tolódnak. Első állomásunknak ezt az izgalmas és egyben unalmas várost választottuk, hogy mi magunk dönthessük el, melyik feltételezés áll közelebb a valósághoz. Nem utolsó sorban pedig elsődleges küldetésünk végrehajtására – vagyis, hogy ne raboljanak ki kinttartózkodásunk során – 3 nap állt rendelkezésünkre. Így az általunk tapasztaltakat osztjuk meg a Halas Média olvasóival.
 
Több mint 15 órás repülőutunk után megérkeztünk Sao Paulo legnagyobb repterére, a Guarulhosra. Hiába idézte számunkra a szocialista időszakot, ennek most kivételesen örültünk, hogy láthatjuk. Leszállásunk, majd a rendőrségi átvilágításon átkelve azt gondoltuk, hogy minden adott lesz a brazil túránk megkezdéséhez, azonban rövid időn belül kiderült, hogy Ádám egy része Amszterdamban maradt: a bőröndjét elkeverték. Az első sokkot első utunk feledtette: a repteret elhagyva, az autópályán haladva csepegtette belénk Brazília a VB lázat.
 
Banespa tetejen

Interneten keresztül megismert divattervező hölgyhöz érkeztünk vendégségbe, aki Sao Paulo legmodernebb részében lakik, így a brazil közbiztonsággal kapcsolatosan az itt töltött napokra mérséklődött bennünk az aggodalom, hogy kifoszthatnak. Megjártuk a hivatalos FIFA Fan Zónát, amely a Praca de Se nevezetű téren helyezkedett el. Itt az Argentína-Svájc mérkőzés fejleményeit rögzítettük. A rendelkezésünkre álló napokban felmentünk a Banespa épület, azaz Sao Paulo csúcsára és győzödtünk meg arról, hogy ez a város végeláthatatlan (15 millióan laknak a városban, az agglomerációval együtt ez a szám 20 millió fő). A látvány lenyűgöző volt, nem hasonlítható semmihez.

Saját magunk vizsgáltuk meg a – VB nyitányra botrányos körülmények között átadott – Corinthians Itaquerat, Sao Paulo világbajnoki helyszínét. A stadionban szerettünk volna forgatni, de nem engedtek be turistákat, ezért csak kintről szemlélődtünk. Így nem maradt más, teljesen körbe kellett sétálnunk a létesítmélnyt, miközben küszködtünk a nappal, amely 20 celsisus foknál úgy égetett, hogy még pólón keresztül is barnultunk.

Megerkeztunk Sao Pauloba

Sao Paulo nem egy izgalmas hely, tehát, hogy jó emlékeket őrizzünk meg a városról, tovább is léptünk a szamba fővárosába, a Krisztus szobor alatt elterülő Rio de Janeiroba. A Nyíregyháza-Zalaegerszeg távolságnak megfelelő hosszúságú utat repülőgéppel tettük meg az infrastruktúra elmaradottsága miatt. A 45 perces utazás rutinszerűen zajlott le és bő egy óra múlva már a taxiban ültünk, hogy – az angolul szintén egy szót nem beszélő – söfőrünk első szállásunkra eljuttasson. Olyan páratartalom csapott meg bennünket Rio földjén megtett első lépéseink során, mintha egy bezárt terráriumban lettünk volna.

Megerkeztunk Rio de Janeiroba

Izzasztóan indult tehát a túránk, de ez még semmi ahhoz képest, ami csak ezután vár ránk: megmászni a Corcovadot, feljutni a Cukorsüveg-hegyre, bejárni az egész várost, amennyire lehet és a legfontosabb: a minket körülölelő szambát, futball-lázt és őrületet rögzíteni. Mindezt és magát az utazást, annak fejleményeit a My Road To Brasil hivatalos facebook és instagram oldalán követhetik figyelemmel az érdeklődök. Részletesebb összefoglalót a Halas Média oldalán olvashatnak majd a projekt követői. Hogy mi is valójában a My Road To Brasil? Bővebb információt a www.myroadtobrasil.com honlapon szerezhetnek.

A srácokkal készített korábbi interjúnkat (melyből kiderül, miként juthattak ki a VB-re) ITT olvashatják.

Lejegyezte: Szőri Attila