Közélet
Befejeződött a Fejeték-mentés
Fellélegezhetnek a Kiskunhalason a Hatöles út mentén lakók, végére értek a földmunkálatoknak a Fejeték melletti területen, ahol igencsak megnehezítette a közlekedést vízzáró fal építése. A Duna-Tisza köze tőzeges mocsarainak egyik utolsó „hírmondóját” igyekeznek megmenteni a mintegy 100 millió forintos beruházással. A ritka természeti kincs a város közvetlen szélén, a Hatöles út mellett található, ahol a többi környékbeli vízjárta területhez hasonlóan az ötvenes években végzett lecsapolási munkálatok és az éghajlati változás is szerepet játszott abban, hogy elszivárgott a víz nagy része.
Tavaly november óta igencsak nehéz volt a közlekedés a munkagépek miatt a Hatöles úton, ahol főként a kerékpárosok bosszankodtak a legtöbbet. A talajmunkálatok miatt folyamatosan sártenger borította az utat, ezért sokszor csak járművel vagy gumicsizmában lehetett átkelni ezen a szakaszon. A Kiskunsági Nemzeti Parktól kapott információk szerint egy speciális technikai eljárással a felszín alatt egy olyan vízzáró falat építettek, amellyel vissza tudják tartani az elszivárgó talajvizet.
Ezt a módszert gyakran alkalmazzák vízvisszatartásra, árvízvédelemre, de természetvédelmi célból eddig Magyarországon most először készítettek ilyen résfalat. Csaknem 8 méter mély és 180 méter hosszú árkot ástak, amelyet speciális vízzáró folyadékkal töltöttek fel. A vízzáró anyag a bentonit, amely nagy mennyiségben képes a vizet megkötni, így megakadályozza, illetve jelentősen képes lassítani a felszín alatti vizek elszivárgását. A földmunkák tavaly novemberben kezdődtek el és most fejeződtek be. A felszíni víz szintjét egy zsilippel szabályozzák majd.
A Duna-Tisza közére hajdan jellemző kiterjedt tőzeges mocsarak és nedves rétek egyik utolsó maradványa a halasi Fejetéki-mocsár. A többi hátsági vizenyős területhez hasonlóan kizárólag a csapadékból és a talajban szivárgó vizekből táplálkozik. A legmélyebb részeken viszonylag fajszegény fűzbokrokkal tarkított mocsári nádasokat, a szegélyében zsombéksásokat és semlyékeket találunk. A magasabban fekvő részeken kiszáradó láprétek alakultak ki. Ez a kis kiterjedésű láp nemcsak ritka növényeknek, hanem néhány kétéltűnek és hüllőnek és számos nádhoz kötött madárfajnak is otthont ad. Megtalálható itt például a kornistárnics és az orchideafélékhez tartozó mocsári kosbor, valamint a hússzínű ujjaskosbor.
A Kiskunhalas környéki vízjárta területek kiszáradásában emberi beavatkozások és éghajlati tényezők is szerepet játszanak. A természetvédelmi szakemberek bíznak benne, hogy az eddig szabályozatlanul elszivárgó vizek megtartásával újjáéled a mocsár és újra megjelenik majd a feltűnően szép, fehéres-rózsaszín virágú vidrafű vagy a fokozottan védett lápi békabuzogány. Az élőhely helyreállítását a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága végezte el. További képek a munkálatokról a facebook oldalunkon.
Kép-szöveg: Pozsgai Ákos
{facebookpopup}
