Levélben állnak ki Oláh Adriánért
Amint arról a Halasmédia korábban beszámolt, Felfüggesztett börtönre ítélték első fokon a Kiskunhalasi Járásbíróságon Oláh Adriánt, a kiskunhalasi református gimnázium volt tanárát. Kiskorú veszélyeztetésének vádjában találta bűnösnek a bíróság, az ítélet indoklásában elhangzottak szerint osztálykirándulásokon együtt ivott tanítványaival, és azt is elárulta nekik, hogy az osztályból melyik lányt vinné ágyba. A tanár azzal védekezett, hogy ő csak szexuális felvilágosítást tartott a diákoknak, nem ismerte el a bűnösségét. Az ítélethirdetésen a tárgyalóteremben a hallgatóság soraiban megjelentek az ügyben tanúként kihallgatott volt diákjai is. Egy emberként fogtak össze védelmében volt tanítványai, szerkesztőségünkhöz özönlöttek a levelek, melyek kivétel nélkül mellette és védelmében fogalmazódtak meg. Ígéretünkhöz híven, ezúton tesszük közzé a diákok írásait teljes terjedelmükben.
„Vélemény-nyilvánítás Oláh Adrián ügyéről
Oláh Adrián az egyik legjobb tanár, akit valaha ismertem. Gerinces, egyenes és következetes ember. Olyan, aki barátilag, de tisztelettel beszél tanítványaival.
Személyes élményeim alapján, Adrián áll legtávolabb attól a képtől, amivel a bíróságon pont Őt jellemezték napokkal ez előtt. Ez biztos tény. Éppen ezért morális kötelességemnek éreztem, hogy billentyűt ragadjak. Adrián egy a nagyon kevés, talán maroknyi tanár vagy tanító közül, akik valóban makulátlan jellemműnek tartok.
Számomra ez a fontos, nem a személyiség, vagy a habitus. Az ember lehet, bolondos, vagy éppen szigorú a felszínen, de azon hamar átlát az ember, méghamarabb a gyerek. Adrián stabil értékrendje következetességet hoz magával, ami valós biztonságot nyújt a gyerek lelki fejlődéséhez. Merthogy a gimnáziumban szerintem még túlnyomó részt gyerekek vannak. És mi más is lehet a nevelő legnemesebb célja, mint a gyermek lelki fejlődés nyugalmas kereteinek biztosítása.
Mindannyiunknak voltak kellemetlen élményei tanárokkal, mégsem mások, hanem Oláh Adrián ül a vádlottak padján. Ez így nem helyes.
Az ítélet szerint Adrián engedélyezte az alkoholfogyasztást osztálykiránduláson, és beszélt a szexualitásról, olykor obszcén módon!!! Ennyi! Ezért akarnak letöltendő büntetést kérni.
Fontos tudni, hogy Adrián nem volt szervezője a legtöbb tábornak. Nem hivatalos minőségben, felnőtt kísérő volt, úgy, hogy ráadásul legtöbbször más szülők is jelen voltak, igy őket is el kellene ítélni. Az alkohol fogyasztását nem, hogy buzdította volna, hanem lehetőleg korlátozta, és szabados és humoros módon olykor szexuális témákról is folytatott közös beszélgetéseket, teljesen egészségen módon az osztályával, diákokkal.
Akkor lehetne esetleg elítélni valakit, ha a szülők, tanúskodnak egy tanár ellen, de jelen esetben ilyen nem történt! A diákok és szülők is kiállnak Adrián mellett, így érthetetlen számomra, hogy akkor valójában ki is a sértett továbbra, és milyen alapon folyik egyáltalán tovább a per.
A bíró, vagy a szakértő milyen alapon állapítja meg, a fiataloknak okozott kárt, ha azt sem a gyerekek, sem azok szülei nem látják úgy?
Hogyan tart valaki szexuális felvilágosítást, ha nem beszél a szexről?
A biró teljes mértékben figyelmen kívül, hagyta a diákok és a szülők véleményét.
Egszerűen ahogy Adrián ügyvédje is fogalmazott: nincsen bűntény.
Kérek mindenkit, hagyjanak fel a második világhaborús túlhaladott morálokkal, 2O15-ben, egy olyan világban, ahol a sex megkerülhetetlen téma gyereknevelésben, az alkoholfogyasztás a mindennapok része, a tévében habzik az erőszak, az interneten pedig a gyerekek mindenhez hozzáférnek korlátozás nélkül.
A gyermekek ma már sokkal hamarabb érnek, régi erkölcsökkel pedig már semmire nem megy a mai társadalom, így azok alapján nem lehet elítélni ma már senkit.
Képzeljük mi lenne, ha a mai öltözködésre is a régi erkölcsöket alkalmaznánk.
Mindenki fogdába kerülne egy nyári nap leforgása alatt.
Tudom azt is, hogy sokan féltenék gyermeküket ilyen helyzetbe, de tegyünk fel a kérdést: Miért vallottak a szülők a vádlott mellett, ha valóban káros egy ember?
Nem tudom mi ez? Talán az ügyészség és a bíró személyes hadjárata, vagy egyszerű nemtörődömsége, véletlen, nem szándékos, de tipikus és kényelmes előítélet?
A dolgok mögé kell nézni, nem lehet csupán szavakat, és az oda tartozó törvényeket összepárosítani. Ez vakság. Bigottság. Félelem. Butaság.
Ez a tárgyalás egy vicc, buta és logikátlan, amely vakon követi a törvényeket, és rosszul alkalmazza azokat.
Felejtsük el az egészet, és értékeljük, úgy az értékes embereket, ahogy azt megérdemlik.
Elég az esztelenségből!
Tisztelettel, a józanság, a jókedv és a haladás nevében.
Babud Tamás
Szilády Áron Református Gimnázium 2OO1-2OO5
Oláh Adrián első osztályából"
„Tisztelt Főszerkesztő asszony!
Oláh Adrián tanár úr ügye kapcsán úgy éreztem, hogy billentyűzetet kell ragadnom.
Három éve, amikor felvetődött, hogy Adriánt bíróság elé állítják, szinte el sem akartuk hinni! Személy szerinte 6 évig voltam a Gimnázium diákja, egyik oktatónkról sem tudnék hasonlót feltételezni, de amivel tanár urat vádolják, azt egyszerűen lehetetlennek és felháborítónak tartom!
Nem szeretnék személyeskedni, de több olyan iskolatársam, illetve osztálytársam volt, akik nehéz körülmények közül jöttek, ennek köszönhetően több alkalommal felmerült, hogy nem fognak tudni leérettségizni. Az iskola vezetése mellett Oláh Adrián volt az az oktató, aki meggyőzte mind a szülőket, mind a tanulókat, hogy a tanulás igenis fontos és elengedhetetlen. Ennek eredményeképp ezek a volt Sziládysok ma tanult, megbecsült és hasznos tagjai a társadalomnak. Véleményem szerint, Adrián közbenjárása nélkül ma ezek a fiatalok valószínűleg képzetlen munkanélküliként, esetleg alkalmi munkákból élnének. Nem érték volna el azt, amire adottságaik alapján képesek voltak, és csak egy kis segítség, bíztatás kellett nekik.
A tanulás mellett Adrián megmutatta nekünk, hogy vannak olyan értékek, melyeket minden körülmények között észben kell tartanunk. És ha már az értékeknél tartunk! Nyíltan beszélt a szexualitásról, alkoholt engedélyezett egy osztálykiránduláson?! A szexualitás az emberi élet természetes velejárója. Ezt fel lehet fogni egy bűnös, kerülendő, rossz dologként és kezelhetjük az adott korosztály szintjén, természetesen is. Hányan vagyunk, akik 16 éves koruk körül odamentek a szüleikhez és nyíltan megkérdeztek dolgokat? Valószínűleg nem sokan. Ez a mai napig egy kényes és érzékeny téma szülő-gyerek és tanár-diák között egyaránt. Vajon azokból a tinédzserekből lesznek kiegyensúlyozottabb felnőttek, akik 18 éves korukban hallanak először a szexről (mert ugye csak e kortól legális), vagy azok, akik kapnak egyfajta irányvonalat, van kitől kérdezni, és persze őszinte választ várni?!
Az alkoholfogyasztás engedélyezéséről azt gondolom, hogy mindannyian voltunk osztálykiránduláson. A szüleink, mi és a gyermekeink is részt fognak venni ilyen eseményen. Nem vagyok egy liberális szemléletű ember, de ez esetben itt is felmerül a kérdés: melyik fiatal alkoholhoz való hozzáállása lesz egészségesebb, aki 18 évesen lát először egy pohár bort, vagy aki esetleg már megivott pár kortyot 16-17 a vacsorához, netán a szüleivel?! Semmiképpen sem szeretnék egy tinédzsert alkoholfogyasztásra buzdítani, de azért nem hiszem, hogy az a legjobb megoldás, ha homokba dugjuk a fejünket. Azt pedig végképp nem gondolom helyesnek, hogy azt az embert, aki éveken keresztül egy nyílt és felnőtt emberi utat próbált mutatni a diákjainak, egy ilyen kisarkított nézőpont szerint feláldozzuk!
Oláh Adriánt jó, tisztességes és gerinces embernek ismerem, aki mellesleg kiváló pedagógus! Örülök, hogy ismerhetem és megtapasztalhattam a Gimnáziumban folytatott munkásságát.
Üdvözlettel:
Egy 6 évig sziládys diák"
Cseke Tünde levele
„Kedves Mindenki!
Oláh Adrian az egyik legjobb tanár akivel életem során találkoztam! Meghallgat, figyel, véleményez! Ugy gondolom ez nagyon ritka hiszen annyi tanárom volt mar, ránk se hederítenek csupán tettetik a törődést. Ő nem, Ő kiállt azok az emberek mellett akiket tisztelt, megmondja a véleményét azokról a dolgokról amelyeket mi hajlandóak vagyunk a szőnyeg alá söpörni. Harsány, magabiztos, becsületes es őszinte. A mai világban mar az őszinteség semmit nem jelent talán ha két tanárom volt aki arra nevelt minket hogy őszinték becsületesek legyünk. Olykor ez nem megy!
Végzős évfolyamba jártam es különböző okok miatt sajnos el kellett hagynom a gimnáziumot, mellesleg egyáltalán nem bánom, sokan nem értettek hogy mit miért tettem de egyik héten küldött egy üzenetet egyik kedves osztálytársam. Ő mesélte hogy amikor a Tanár Úr bement az osztályba es meglátta, hogy nem vagyok ott kérdezősködni kezdett. Mi van a Tündével, hol van hova ment es hogy történhetett ez. A beszélgetésük végén annyit mondott, hogy HIVJÁTOK VISSZA A TÜNDÉT. Ez nagyon sokáig bennem maradt. Örültem neki hogy egy tanár legalább el tud fogadni es vissza vár. Az osztálykirándulások zömét nem töltötte velünk csupán egyen vett részt es alkalmunk nyílt beszélni vele, mint ember nem csak mint tanár. Rengeteget beszéltünk es Ő meghallgatott minket, nem hagyott ott fél óra múlva, azzal, hogy fontos dolga van!
A Tanár Úr hatása miatt mostanra már több könyvet olvasok egy héten. Megszeretette velünk az Irodalmat! Emlékszem nagyon gyakran négyes-ötös dolgozatok születtek mindenkinél, nem hogy kettes hármas sem volt gyakran! Tehát kérdezem én van ennek nagyobb biztosíték arra hogy a Tanár Úr hihetetlen tehetséggel neveli a "gyermekeit"?
Számomra sok minden homályos ezzel az "üggyel" kapcsolatban, de azt tudom ha azért csuknak le egy tanárt mert szenvedéllyel, őszinteséggel, magabiztossággal és becsülettel neveli a diákjait akkor szégyellem hogy erre a világra születtem!!"
„Én is szeretném leírni pár mondatban a véleményemet Adriánról!
Oláh Adrián első osztályába jártam. Azelőtt, és azóta sem találkoztam ilyen emberrel, mint Ő. Személyisége és tanítási módszerei ösztönzőleg hatottak rám, segítettek megtalálni önmagamat. Önállóságra tanított és arra, hogy merjem kimondani saját véleményemet. A legjobb tanár, akit ismerek!
Felháborítónak tartom, hogy ilyen helyzetbe került, és nagyon remélem, hogy mielőbb túl lesz rajta.
Kazinczi Ildikó
volt Sziládys diák"
„Oláh Adrián neve számomra nem egy a sok közül, Ő a nagybetűs oktató, pedagógus, családapa, az igazi példakép mind közül. Gondolkodásmódjával, jellemével, szokásaival, igazi és megismételhetetlen egyéniségével vált a legjobb tanárommá, sokunk legkedveltebb tanárává. Középiskolás korom óta nem találkoztam ilyen örömmel, lelkesedéssel és szeretettel bíró embert, aki valóban minden erejét beleadva, odaadással végzi hivatását nap mint nap. Nem csupán tanár volt, Ő egy volt közülünk. Sosem éreztem generációs szakadékot köztünk. Nem felettünk állt, hanem mellettünk. Személyisége óriási hatással volt rám. Korábban a legkevésbé sem szerettem olvasni. Semmit. A mellette töltött idő alatt mindent elolvastam, amit lehetett! Megszerettem valamit, amit évekig ki nem állhattam. Ezért tisztelem és egyben szeretem is, mint embert, mint tanárt. Igazán hálás vagyok, hogy megismerhettem, hogy nemcsak történetekből, mesékből hallhattam, milyen volt egy tanórája, hanem tudom is. Szerencsésnek érzem magam, hogy mindazt átélhettem, hogy általa rengeteg élménnyel gazdagodhattam. Valójában Ő az, akitől mindannyiunknak tanulnia kellene. Köszönöm, hogy a diákod lehettem!
Köszönöm a lehetőséget!
További szép napot Önnek és munkatársainak is!
Üdvözlettel:
Egy volt diák, Móni"
Szegedi Kitti Levele
„Felháborítónak tartom azt,ahogyan egy remek tanárt,embert próbálnak bemocskolni.Nem tudom,hogy kinek áll ez érdekében,nem tudom,hogy kinek vagy kiknek fájhatott,hogy Adriánt imádták/imádják a diákok. Személy szerint annyit mondhatok el,hogy a legjobb tanár volt,akitől valaha tanulhattam. Az első tanár volt,aki érdekes órái által elérte,hogy ne muszájból(!!!!) tanuljam a magyar nyelvet és irodalmat,hanem,mert érdekel és tényleg tanulni akarom! Igen Adrián valóban egy nyílt szívű közvetlen ember,de úgy gondolom,hogy maximálisan megtalálta a közös hangot a diákokkal,és mind ez mellett megmaradt pedagógusnak,akit tiszteltek és felnéztek rá!Sajnálom,hogy többé nem ismerhetik diákok,nem tanulhatnak tőle,egy igazi kincset vesztett a szakma!Szerencsés embernek érzem magam,hogy a diákja lehettem! Hihetetlen az egész és érthetetlen!Nem is értem,hogy tudná őt bárki is lejáratni? Adrián rengeteg diákot tanított,akik mind ismerik,sőt a szülők,ismerősök,barátok is mind halottak róla! Természetesen azt,hogy nagyszerű pedagógus és kivételes ember! Egyszerűen röhej az egész!Kívánom,hogy győzzön az igazság!Mellesleg a hétvégi disco-s bulikba néha be nézhetnének a szülők,hogy egyes 13-14 éves lánykák hogyan hányják teli a mellékhelyiséget,és vonaglanak részegen a földön!Lehet,hogy ezek alapján néhány szülőt is el lehetne ítélni?? Kitartást kívánok Adriánnak!Rengetegen vagyunk mellette!Bízom benne,hogy győz az igazság!!Soha ne felejtse el,hogy Ő, Oláh Adrián a legjobb pedagógus a világon!Mi, a diákjai ezt mind tudjuk!!!
Tisztelettel: Kerékgyártó-Szegedi Kitti"
Vincze Péter levele
„Adrián volt a legjobb tanár és személy, akit volt szerencsém eddigi életem alatt megismerni. Ő nem volt olyan begyöpösödött, mit egy átlag tanár. Közvetlen, barátságos, jó humorú és tanult, nagy látókörű ember. A maga módján reformálta meg az oktatást (sajnos ezt sokan nem nézték, és a mai napig nem nézik jó szemmel).
Olyan nyíltan beszélt hozzánk, mint egy baráthoz, mindeközben elvárta, hogy tiszteljük, mint egy felnőttet és tanárunkat (ennek egyik jele, hogy magázódó viszonyt várt el mindenkitől, aki még nem fejezte be a gimnáziumi tanulmányait)
Adrián az életre nevelte a diákjait. Ebben a világban, ahol 7 perces szülők élnek és a tanároktól várják el, hogy a gyereküket nevelje helyettük, ő merészen vállalta ezt a terhet. Saját és a többi tanár tapasztalatait összeszedve kidolgozott egy koncepciót, ami be is vált. Nem tudom miért baj az, ha valaki nem tiltja a dolgokat, hanem önmegtartóztatásra ösztönöz. A szülők is elégedettek voltak és senki nem tiltakozott, sőt egyre többen jöttek a táborokba a fiatalok közül. A táborban, nem különálló egyének voltak, hanem egy közösség. Mindenki jól érezte magát és mindenki figyelt a másikra. Külön voltak nagykorúak kinevezve felügyelőnek, ezért is abszurd az a kijelentés, hogy semmi nem volt korlátozva.
Az iskola keretein belül szexuális felvilágosítást tartott külön a fiúknak, míg a lányoknak egy másik tanár volt jelölve. Szerencsére ő nem a sablonszövegekkel jött, mint minden maradi szexuálpszichológus, vagy felvilágosító tanár, hanem nyíltan beszélt saját tapasztalatokról. Emlékeznek milyen volt végigülni egy sablon előadást és utána lapítani, mikor jön a félelmetes kérdés: „Van kérdés?”? Na az ő bemutatója után és közben meg sem kellett kérdeznie, mert csak úgy repkedtek a kezek, hiszen sikerült megteremtenie egy olyan bizalmi szférát, amiben nem restelltünk kérdezni. Kérdem én, hogy ezt a fiatalságra jellemző obszcén szavak nélkül és nyílt beszéd valamint tapasztalatok bemutatása nélkül, hogyan sikerülne elérnie bárkinek is?
Rendkívül jól értett a diákok nyelvén, átlátta az életünket és bármilyen kérdésben fordulhattunk hozzá és ő meghallgatott minket és ha tudott segített vagy legalább tanácsokkal látott el bennünket.
Soha nem fogom elfelejteni neki, hogy megtanította mi a különbség „férfi” és „kan” között. Megtanította milyen egy rendes, tisztességes ember. Szellemileg és lelkileg csiszolta minden diákját.
Adrián nélkül nem csak a Szilády Áron Gimnázium lett szegényebb egy különleges tehetséggel, de a meghurcoltatása miatt már egy diák sem fogja megtapasztalni, milyen is az az érzés, mikor emberszámba veszik és foglalkoznak is velük. Többet segített az osztályom szellemi és lelki fejlődésében, mint a többi tanár együttvéve. Ha bárki megkérdezné tőlem, ki volt a kedvenc tanárom, mindenképpen azt válaszolnám, hogy természetesen Oláh Adrián!
Üdvözlettel, Vincze Péter!"
Gorzás Noémi levele
„A tanár úr azon kevés emberek egyike, akik a szememben hiteles embernek minősülnek. Jó szándékú, nyitott, segítőkész, tiszteletet érdemlő és példaértékű. Tisztelem, mert amin végig kellett mennie, az egy olyan út, ahol a legtöbbünk az első pár lépésnél feladta volna. Tisztelem, mert kiváló ember, férj, családapa, és kiváló tanár is volt. Egyetlen rossz szót nem tudnék rá mondani, ezért is állok elképedve és megrökönyödve a helyzet előtt. Tisztelem, mert nem képmutató, őszinte, vállalja magát és a tetteit, és mert értéket képvisel. Nem hiába szeretjük őt nagyon sokan! Ennyi ember nem tévedhet!
Csak ilyen, és ehhez hasonló pozitív jelzők jutnak eszembe, ha meghallom a nevét.
Hozzájárulás név megjelenítéséhez:
Amennyiben az esetleges helyesírási hibák javításán kívül az e-mail szövegében egyéb módosítás nem történik, hozzájárulok nevem teljes kiírásához. Egyéb esetben csak a monogram használatához járulok hozzá.
Köszönettel és tisztelettel:
Gorzás Noémi"
Antóni Diána levele
„Én egy volt Sziládys diák vagyok. Oláh Adriánt az iskolában mindenki ismerte, és szerette, ő volt a legközvetlenebb, barátságosabb és segítőkészebb és legviccesebb tanár és ami a legfontosabb, ő mindig diákközpontú volt, sok tanárral ellentétben. Rengeteget tett értünk és az iskoláért. Engem személy szerint nagyon megrázott, amikor kirúgták, mert mindig nagyon tiszteltem és szerettem, mint tanárt, mint embert. Bármikor, bármilyen problémával fordulhattunk hozzá, mindig meghallgatott és segített. Ő egy igazán jó és felelősségteljes pedagógus, aki tényleg ért a gyerekek, diákok nyelvén, több ilyen tanár kellene minden iskolába. Ezért is felfoghatatlan számomra, hogy lehet bűnös valaki azért, mert közel áll minden diákjához, mert nem csak jó tanár, de "barát" is, aki igazán törődik velünk. Nem börtönt érdemelne, hanem inkább kitüntetést. Én, és még nagyon sok volt, és mostani Sziládys diáktársam mellette állunk, és imádkozunk azért, hogy a bíróság igazságosan döntsön, mentse fel a vádak alól, és hagyja, hogy élje tovább az életét. Eleget szenvedett már ezekért a vádakért, megérdemli, hogy újra normális életet élhessen.
Antóni Diána volt Sziládys diák"
Rácz Patrícia levele
„Rácz Patrícia, a Tanár Úr egykori tanítványa vagyok. 2011-ben végeztem, engem 5 évig tanított a Tanár Úr és rengeteget köszönhetek neki. Mind tanulmányilag, mind pedig emberileg nagyon sokat tanultam Tőle. Amit tanulmányaim során elsajátítottam most is nagy előnnyel élvezem a jelenlegi egyetememen, hiszen sok olyan dolog van, amit másoknak nem tanítottak meg és most ennek nagy hasznát veszem. Tudom, hogy Tanár Úr teljesen ártatlan és csak irigységből hurcolták meg. Nem véletlenül kapta meg 3-szor is a Pro Iuventute díjat, mely a legnagyobb elismerés egy pedagógusnak, mert a diákok szavazzák meg. A Tanár Úrnak már évekkel ezelőtt meglett ez a bizonyos harmadik díj, vagyis az aranyfokozat. Oláh Adrián egy igazi pedagógus, aki rengeteget tett a diákságért és az iskoláért is. Mindig mindenkihez volt egy kedves szava és látta rajtunk, ha valami baj volt esetleg. Ő volt az egyetlen tanár, akit érdekelt a diákság, hiszen mindig szívesen tanított. Minden tanítványát név szerint ismert/ismer, ami manapság elképzelhetetlen a tanárok körében. Személy szerint magyar nyelv és irodalom tantárgyakból tanított. Mindig az Ő óráit vártuk, mert jó hangulatban és gyorsan teltek el.Amit nála megtanultunk, arra a mai napig emlékszünk is. Mindig érthetően magyarázta el az anyagot és Ő könyvek, valamint jegyzetek nélkül is mindig naprakész volt, és ezek nélkül is hitelesen tudott tanítani. Hitt bennünk és támogatott minket. Mint már említettem az egykori iskola is rengeteget köszönhetett neki, legfőképpen a csodálatos szalagavatók megszervezését. Ha Tanár Úr nem tartotta volna kézben az ügyeket egy szalagavató sem lett volna olyan magas színvonalú. Bátran fordulhattunk hozzá személyes kérdéssel is, mindig segített, amiben csak tudott és a jó tanácsaira is számíthattunk. Én is voltam az Ő általa szervezett Ufóleső Táborban. Életem egyik legszebb élményei közé sorolhatom. Rengeteget nevettünk, jól éreztük magunkat és nagyon gyorsan eltelt az a pár nap. A vádak szerint erkölcstelen volt a tábor, de ez teljesen kizárt dolog. Mindennap volt áhítat, amikor egyszerre mindenki összegyűlt és együtt imádkoztunk. Ez is azt bizonyítja, hogy a Tanár Úr még itt, a táborban is mindvégig nagyon erkölcsös ember maradt. A Tanár Úr ártatlanságát legfőképpen az bizonyítja, hogy több száz diák, valamint szülő is mellette áll.
Örökké hálás leszek Neki mindenért!!! És nagyon örülök, hogy Ő lehetett a tanárom, valamint, hogy mi lehettünk az utolsó évfolyam, aki nála érettségizhetett.
Tisztelettel: Rácz Patrícia"
Micsutka Angéla levele
„Hihetetlen számomra, hogy ilyen ítélet született... Adrián igazi nagybetűs tanár, aki nemcsak a diákok tanítására, hanem a nevelésükre is nagy hangsúlyt fektetett. Olyan osztályfőnök volt, aki mindig kiállt mellettünk, felejthetetlen osztálykirándulásokat szervezett, amelyekre a szüleink teljes nyugalommal engedtek el minket, hisz jó kezekben vagyunk. Felejthetetlen számomra az a négy év, amit a gimiben töltöttem, és szerencsés vagyok, hogy ismerhetem. Egy jó tanár szereti a diákjait, a diákok is őt, öt évvel az érettségi után is! Megingathatatlan a bizalmunk és az iránta érzett tiszteletünk, szeretetünk - ezt nyíltan vállalom. Őszintén remélem, hogy az IGAZSÁG fog győzni és felmentik minden vád alól!
Üdvözlettel Micsutka Angéla"
Fodor Dóra levele
„Az imént értesültem arról a lehetőségről, hogy írhatunk Önnek néhány gondolatot Oláh Adriánról és az őt érintő bírósági ügyről. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy magam is kifejtsem véleményemet.
Oláh Adrián volt az osztályfőnököm, magyar tanárom 4 éven át, valamint 1 évig németet is tanított nekem. Egyike vagyok azon diákoknak, akikre (szerintük) a legnagyobb hatással volt a tanár úr. Nyilvánvalóan nem arról fogok írni, hogy mennyire nagyszerű ember a volt pedagógusom, hiszen ezt mindenki tudja, akinek volt szerencséje megismerni. A tanítási módszerei, sikerei vitathatatlanok. Nem mocskolódni szeretnék, pusztán elmondani, hogy mit kaptam én Oláh Adriántól.
A tanár úr megváltoztatta az életemet. Bár kiegyensúlyozott, harmonikus családban élek, mégis ő volt az első felnőtt az életemben, akinek el mertem mondani a legbelsőbb félelmeimet, akivel megoszthattam a tapasztalataimat. Minden téren. Megtanított arra, hogyan ismerjem ki az embereket, hogy mire ügyeljek, ha új személyekkel találkozom. Ő volt az, aki megmutatta, hogy mennyire fontos a család, neki köszönhetem, hogy a mai napig bizalmasan tudok beszélgetni a szüleimmel, tabuk nélkül. Ő hívta fel a figyelmemet arra, hogy folyamatosan foglalkoznunk kell önismerettel, különben könnyedén elszaladhat velünk a ló. Tőle kaptam a legjobb könyvlistát, amit valaha olvastam. Ő volt az, aki megtanított arra, hogy igenis magamnak tanulok, nem másnak, hogyha el akarok érni valamit az életben, azért keményen meg kell küzdeni. Ő volt az, aki azt mondta, hogy amire képes vagyok, azt maximálisan teljesítsem, ne elégedjek meg félmunkával. Céltudatosságra, gerincességre, kitartásra nevelt. Azt mondta, úgy éljem az életem, hogy amikor tükörbe kell néznem, ne legyen szégyellnivalóm. Nem titok, hogy a mai napig tartom vele a kapcsolatot, a fontosabb eseményeket, kríziseket, döntéseket mindig vele beszélem meg, mert számít a véleménye, az élettapasztalata, az hogy ő igazán ismer engem. Tisztelem és becsülöm, nemcsak mint tanáromat, hanem mint embert is. Most, az érettségi, az egyetemi évek megkezdése előtt veszem igazán nagy hasznát mindannak, amit tőle kaptam és ami egy életen át elkísér. Vannak dolgok, amiket nem lehet elvenni tőlünk.
Köszönöm, a lehetőséget, hogy ezt leírhattam!
Tisztelettel: Fodor Dóra (19 éves)"