Gálán innen, gálán túl 25 éve

 

HM: Milyen volt az emberöltőnyi idő, amit a Stúdió 2000-rel a táncverseny világában megéltetek?

JÁ: Küzdelmes. Ha nem is a nulláról, de közel onnan kezdtünk el építkezni 1990 körül úgy, hogy nem voltak kész terveink, csak raktuk a téglát egymásra és ez lett belőle. Hogy halasi hasonlattal éljek jöttek az öltések egymás után és 25 év alatt tengernyi motívummal díszített, szép sportsikerekkel tarkított, művészi értékű előadásokkal mintázott óriás csipketerítőt varrtunk össze, nyugodtan mondhatom ezres nagyságrendű „táncos-csipkevarró” társasággal. Nehéz lenne bármit, bárkit kiemelni ebből az időszakból. Nem is teszem, nehogy sértődés legyen.

TSZ: Áginak tényleg igaza van abban, hogy 25 év történéseinek felidézéséhez kevés egy beszélgetés. Ebből több kötetes regényt lehetne írni, ezért inkább általában az eredményességünk folyamatának alapját osztom meg. A sikereink sora hosszú távon folyamatosnak látszik, de belülről ezt mi másként éltük meg. Ami viszont biztos, hogy az állandóságot, a fennmaradást az alapemberek eltökéltsége jelentette és itt a klubvezetésre gondolok, Gyöngyi Sándorra és Bölecz Jenőre, akik mindig átlendítettek bennünket a holtponton, akik szövetségeseket adtak nekünk a város, a támogatók, a szülők vagy a segítők vonatkozásában. Ez egy közösségi teljesítmény. Önmagában a létünk hossza egy nagycsalád gondos, egymásra figyelő, segítő együttéléséhez fogható, amelynek a középpontjában a versenytánc áll.

HM: Kevesebb hangsúlyt kapott a mostani évforduló, mint öt éve. Miért?

JÁ: Más manapság a megközelítése az évfordulóknak és hát nem is olyan kerek a mostani, mint volt a 20 éves. Ugyanakkor a megjelenéseinkkor kiemeltük, sőt egy nagy táncos demonstrációban is vállaltunk szerepet éppen a születési évfordulóra tekintettel egy hónapja a Sétáló utcában rendezett táncvilágnapi eseményben. A csúcs egyébként minden jeles évfordulónál a táncgála, amely most is prioritást élvez, éppen azért, hogy a Vári Szabó István csarnokának közönsége május 30-át követően sokáig emlegesse, hogy tanúja lehetett a negyedszázados Stúdió emblematikus rendezvényének.

TSZ: Azért azt látni kell, hogy az elmúlt 25 év nagy egyesületté erősített bennünket, amelyben az utánpótlás nevelés, az oktatási rendszerbe való beépülés a művészeti iskolában vállalt szerepünkkel és a hazai illetve nemzetközi versenyeztetéssel együtt nagyon komplexszé tette életünket. Évek óta munkát vállalunk az ország minden részén, ami sok más városból, sőt külföldről is hozott párosokat hozzánk. A nemzetközi élvonal oktatóit vonjuk be a továbbképzésünkbe. Ági szinte kéthetente nemzetközi versenybíróként működik közre valahol Európában. Szóval sokkal bonyolultabb lett az életünk, kinőttük magunkat és az évfordulós ünneplést abszolút a táncgálára hegyeztük ki.

HM: Akkor váltsunk pár szót a május 30-i táncgáláról!

JÁ: A gála a 90-es években még újdonság volt, azóta persze már máshol is szerveznek hasonlókat, de jellemzően a versenytánc klubok még mindig inkább a sportra fókuszálnak, ami általánosságban egy kívülállónak monoton. A gála viszont éppen a sokarcúságát, a változatosságát, a látványát, hangulatát erősíti koncentráltan és fogyaszthatóan a műfajnak. Mi ezért tartjuk napirenden. Amolyan csemege ez a hozzáértőknek és mézesmadzag az átlag nézőnek. Minden gálánkba vittünk újdonságot, most is készülünk nóvummal. Egy teljesen új műsorszerkezeti felfogást láthat majd a nagyérdemű. Persze a műsor főbb elemei hagyományosak meglesznek. Hajszálpontosan 19 órkor kezdünk, polgármesterként először Fülöp Róbert köszönti a vendégeket, lesz nyitó tánc, lesz finálé és remélem, a hagyományos vastaps sem marad el.

TSZ: Azzal nem mondok újat, hogy a gála műsora rendhagyó lesz, mert minden alkalommal variálunk, most egészen más lesz a felépítése, mint amit megszoktak tőlünk. Az első blokk lesz a tradicionális, ott megismerkedhetnek a nézőink majdnem az összes párosunkkal. A második felvonás egy újszerű próbálkozás a részünkről, táncszínházi élményt igyekszünk nyújtani a nézőknek. Ez persze óriási munkát jelentett az egyébként nagyon elfoglalt, és az ország több más városában tanuló vagy élő fiataloknak. Mondhatom, hogy távoktatásszerűen kapták a feladatot, hogy az egyes szerkezeti elemek rendben legyenek. Az összehangolás pedig a néhány, logisztikailag komoly szervezést igénylő együttes próbákon történik. Ezzel az újszerű előadással szeretnénk pontot tenni a negyedszázadra.

HM: Rutinkérdés, mi lesz a következő negyedszázadban?

JÁ: Hasonló a helyzet, mint 25 éve, akkor sem láttunk előre és most sem. Táncolunk. Az biztos ha táncolunk, akkor élünk, az élet pedig hozza a feladatot, a nehézségét vagy éppen a gyümölcsét. Akármelyik változatot is adja a sors, mi csak tánccal válaszolhatunk rá és erre tanítjuk klubtagjainkat is.

TSZ: Életünk ereje teljében vagyunk, ami valószínű 25 év múlva majd nem lesz elmondható. Csak a tánc terelheti figyelmünket a jó megoldás felé. Nekünk tánc a dolgunk, az életünknek ez adott karaktert, amitől nem válunk meg, annyi szent. Az évtizedek alatt kinevelt, több ezer tanítványból hiszem, hogy lesznek majd negyedszázad múlva is halasi versenytáncosok. És ha megéljük, remélem lesz, aki kézen fogva odavezet minket az első sorba, hogy láthassuk a soros táncgálát!
Kovács Iván