Dübörög a rock

- Joe, mikor és hogyan kezdődött a közös pályafutásotok?

- 2014-ben alakultunk Kiskunhalason Fuchs Roland dobossal és Forgó Csabi basszerossal. Jómagam énekesként érkeztem a zenekarba, de gitárt fogtam és belekezdtünk Nirvana-számok tanulásába. A fiúkat nem volt nehéz rábeszélni a stílusra, én pedig koromnál fogva átéltem a Kurt Cobain-, Layne Staley-féle hangzást. Első fellépésünk 2014. november 3-án volt a Zenészklubban. Kicsit megszeppenve és pontatlanul játszottunk, de úgy gondolom, a hangulat jó volt. Csatlakozott hozzánk egy csodás gitáros Sipos Kornél személyében és vele már Alice In Chains- és Pearl Jam-számokat is tanulgattunk. Jöttek is a fellépések egymás után. Már csak egy vokalista hiányzott, de nem kellett sokat keresgélni, mert Roli húga, Dorina egyből igent mondott a meghívásra. A létszám teljes lett.

- Dorina, hogy érzed magad egyedüli lányként az együttesben? Hagynak érvényesülni a fiúk?

- Természetesen nagyon élvezem az egyedüli nőneműséget, mégis ad a bandának egy kis pluszt és kirúgást a pasiszférából. Meg hát a hangom sem egy szoprán-típus, úgyhogy teljesen passzol ezekhez a mélyebb hangvételű dalokhoz. Az érvényesüléssel pedig egyáltalán nincsen gáz, maximálisan ki tudok bontakozni és benne vagyok minden csintalanságban is a srácokkal, de csak kemény munka mellett persze. Nagyon jól kijövünk és tök jó, hogy ennyire összetartó a csapat.…

- Roli, te a Dead Seattle alapítótagja vagy. Milyen zenei előéleted van? Mennyire tudod itt most megvalósítani az elképzeléseidet?

- Én sajnos nem rendelkeztem semmilyen zenei múlttal, egyedül a rockzenét szeretem, véletlenek sorozata kellett, hogy elkezdjek dobolni tanulni. A szűk családi körben sem volt zenész, édesapám a focilabdáért rajong a mai napig is, mesélték, hogy a dédnagypapám harmonikázott kimagasló szinten, lehet, onnan van affinitás a zenéhez. A kezdetek? Agócs Gábor ismerősöm elhívott hozzájuk egyszer és megmutatta a dobfelszerelését. Megengedte, hogy kipróbáljam, onnantól kezdve tanultam az alapokat lépésről lépésre. Nagyon sokat köszönhetek Kis Csabinak, a Welcome együttes dobosának, aki két évig foglalkozott velem, nagy-nagy türelemmel és persze Bende Bélának, aki egy évig nyúzott azért, hogy magabiztosságot csikarjon ki belőlem és meglett a gyümölcse: dobolhatok egy szuper zenekarban. Szeretném, hogy minél tovább működjön a banda, mert nemcsak zenésztársak, hanem barátok is vagyunk. Szeretnék minél több helyen fellépni, vidéken is, megmutatni, hogy a grunge zene él! Továbbvisszük Kurt Cobain (Nirvana) és Layne Staley (Alice in Chains) emlékét.

- Kornél, téged Joe csodás gitárosnak nevezett. Milyen plusszal örvendezteted meg zenésztársaidat és a közönséget?

- Az elejétől kezdve érdekelt a gitár, ezért rengeteget gyakoroltam és most sem telik el nap, hogy minimum két órát ne lenne a kezemben. Mikor bekerültem az együttesbe, már négy éve gitároztam és ez alatt megtanultam olyan dolgokat, technikákat, amikkel képes voltam eljátszani ezeket a dalokat. Ennek köszönhetően olyan számokat is be tudtunk venni a repertoárba, amelyeknek egy része nehezebb, gyorsabb vagy valamiféle olyan technikát tartalmaz, amit rengeteg gyakorlással lehet csak eljátszani.

- Csabi, milyen terveitek vannak az elkövetkezendő hónapokra?

- Minden felkérésnek próbálunk eleget tenni, szerencsére van egy jó pár. Úgy gondolom, beért a csapat és szeretnénk minél több koncertet adni vidéken és Halason egyaránt.

- Joe, hol lehet veletek legközelebb találkozni?

- A nyár kicsit szellősebben telik a zenekar életében koncertek szempontjából. Nehéz öt ember nyarát és szabadságát összeegyeztetni. Két fellépésünk is elmaradt a rossz idő miatt, sajnos. Stúdiózgatunk, új számokat tanulunk, és persze óriási elánnal készülünk a két következő bulira, ami augusztus 13-án lesz a szakmári motoros találkozón, majd szeptember 23-án Szegeden, a Városi Rockklubban. Lehet csatlakozni a kiruccanásokhoz. Napsütés, hideg sör, szotyi, lufi és hajrázás…
Kép és szöveg: Pál László